Az 1940-es években a II. világháború alaposan megkeverte az addig kialakult öltözködési- és divatszokásokat. A háború kereszttüzében a ruházkodást természetesen az egyszerűség és a szükség befolyásolta, hiszen a textilgyárak nem a divatipart szolgálták ki, hanem a hadiipart. Az áruhiány következtében mindenki a praktikusságot és a megfizethetőséget tartotta elsődlegesen szem előtt.

A divatipar, a divatszalonok és a filmipar egyedül az USA-ban tudott tovább „működni”, a filmekben megjelenő divatikonok és a gondtalannak tűnő filmsztárok életét mindenki irigyelte. Ebből kifolyólag számos európai divatcég amerikai székhelyen folytatta tovább tevékenységét, nagymértékben hozzájárulva ezzel az USA divatbirodalommá válásához.

A háború végét követő években nagyon lassan állt helyre az azelőtt megszokott kerékvágás. Anyagi forrásaikat az emberek elsősorban élelmiszerre fordították, a romos városok és a lebombázott gyárak újjáépítése pedig ugyancsak rengeteg időt és erőforrást emésztett fel.

Az 1940-es évek tehát nem kifejezetten a divat fejlődésének és a luxusanyagok, avagy a csillogás korszaka volt. A szabásvonalak egyszerűek voltak, a derékban szűk, vállban hangsúlyos darabokra az "A" vonalú fazon volt a jellemző. A szoknyák lágy esésűek voltak, a nadrágok pedig bővebb szárúak, mintás, gazdagon díszített ruhákkal nem igazán lehetett találkozni.

Ha az 1940-es évek divatjáról van szó, akkor Christian Dior -t mindenképpen szükséges megemlíteni, hiszen ő volt az egyik legnagyobb hatású tervező, amit az úttörő és formabontó sziluettjének köszönhetett. Kollekciójában újragondolta a kosztümök és ruhák fazonját mellyel újjáélesztette a francia divatipart a háború nehézségekkel teli évei után.

A kollekció - amely gyönyörű, telt szoknyákat és derékba simuló kabátokat tartalmazott - Dior első kollekciója volt, és örökre "New Look" néven vált ismertté, miután a Harper's szerkesztője, Carmel Snow 1947-ben azt mondta: "Ez egy teljesen új elképzelés! Most képzeljük el, ha minden tervező ilyet tudna a debütálására összehozni?”.