Ha tömören és egyszerűen össze kéne foglalni az 1930-as évek divatjának fő attribútumait, akkor biztosan Hollywood és a konzervatívabb vonalak együtthatását emelnénk ki.  

A mozgalmas “roaring” húszas évek után az emberek visszatértek egy kissé visszafogottabb stílushoz, ugyanakkor filmekből és különösen Hollywood-ból merítettek ihletet. Mind a férfiak, a nők és a gyermekek öltözködési stílusa a képernyőn látott divaton alapult, olyan sztárok összeállításait használták inspirációnak, mint például Clark Gable, Jean Harlow vagy Shirley Temple. 

A 30-as évek derekán a női divat az előző évtized fiús kinézetéből szép lassan a harmincas évek elejének nőies sziluettjévé evolválódott. Az 1929-es tőzsdei összeomlással és az új évtized kezdetével a ruhák szegélyvonala hosszabb  lett, egészen a bokáig terjedtek, és a derékvonalak is visszatértek “eredeti” helyükre, viszont fűzőt továbbra sem hordtak a nők. Az angol kosztumök, fekete selyemruhák, vagy prémes szövetkabátok ugyan eltérő minőségben, de egy nő ruhatárából sem hiányozhattak. 

Az előző évtized uralkodó stílusjegyeitől való eltérés ellenére a 30-as évek elejének népszerű stílusai az egyszerű vonalak tekintetében hasonlóak voltak a húszas évek népszerű garçonne-i megjelenéséhez. De míg az 1920-as évek egyszerűsége zsákszerű sziluettet hozott létre, a harmincas évek elejének egyszerű vonalai átölelték a test vonalait, ezzel puha, nőies, romantikus sziluettet alkotva. 

Természetesen a “Great Depression” a divatra is hatással volt, nagyban hozzájárulva a demokratizálódáshoz, különösen az Egyesült Államokban. Az 1930-as évek előtt az eladók megvásárolták a párizsi formatervezési minták másolatait és továbbértékesítették őket saját országukban. Mivel azonban a nagy gazdasági világválság az üzleti élet mellett az Egyesült Államok minden területét is érintette, e példányok költségeire új, kilencven százalékos vámot vetettek ki. A toile-okat (egy ruha muszlin vagy más olcsó anyagmintája) azonban vámmentesen engedélyezték. James Laver divattörténész azt írja: „Minden toile teljes leírást kapott az elkészítéséhez, és bár az eredeti ruha százezer frankba kerülhetett, most már egyszerűsített verziót is el lehetett adni ötven dollárért”.

A férfiak körében ugyan nem hozott hatalmas változást 30-as évek divatja, ugyanakkor a mozifilmek egy évszázadok óta érvényes divatmintát törtek meg, így született meg a kékgalléros stílus. Ritka kivételtől eltekintve az összes korábbi divatot egy társadalmi elit alkotta meg, amelynek legnagyobb igénye a kizárólagosság és a gazdagság volt. Ez viszont a 30-as években megfordult és az elitista divat helyett az alsóbb társadalmi rétegekből “szivárgott” felfelé az új stílus. 

Míg az öltönyöket továbbra is hivatalos alkalmakra és munkába viselték, az olyan darabok, mint például kötött pulóverek és puha gallérú ingek és a bomber dzsekik napközben egyre nagyobb népszerűségre tettek szert.